A CV Te vagy!
kedd, október 11th, 2011Évkezdő programként Tótvári Ági alumnánk jött el hozzánk, hogy önéletrajz-írásunkat trenírozza. Gyakorló HR-esként, rengeteg CV-t látva számos apróságnak tűnő, de annál fontosabb dologra hívta fel a figyelmünket.
Ági a tréning előtt pár nappal mindannyiunk CV-jét átnézte, így a tréningen mindenki személyre szóló tanácsokat is kaphatott. A legtöbb általános formai követelmény senkinek nem okozott gondot: mindenki esetében érthető volt az időrend a munkáit és tanulmányait illetően, és sehol sem bukkant Ági komolytalanságot sugárzó email címre sem.
Első és talán legfontosabb tanácsként hangzott el, hogy legyenek kiugróak a releváns dolgok az önéletrajzunkban: vonzzák, fókuszálják a HR-es figyelmét, hiszen sosincs idő mindent szóról szóra átolvasni. Éljünk a félkövér, dőlt stb. betűstílusokkal, tagoljunk térközzel, hogy azt lássa először meg a HR-es, amit mi szeretnénk magunkból megmutatni és ami persze az adott munkához elengedhetetlen.
Pályakezdőként fontos, hogy 1-1,5 oldalban össze kell tudnunk foglalni eddigi pályafutásunkat: szelektálni is tudnunk kell, fontossági sorrendet kell felállítanunk, és csak az adott pozícióhoz kapcsolódó legrelevánsabb tapasztalatokat kell megemlítenünk. Persze többen vannak, akik még nem rendelkeznek 2-3, vagy akár egyetlen munkahellyel sem. Ők minden bizonnyal azon izgulnak, mivel is töltsék meg az üres oldalt. Ági mindenkit bátorított, hogy soroljuk fel a szakunkhoz, érdeklődésünkhöz kötődő főbb kurzusokat a tanulmányok részletezéseként.
Számomra Ági egyik fő üzenete az volt, hogy önéletrajzunkkal igenis merjük kifejezni magunkat, ne rejtegessük egyéniségünket. Ne féljünk a szakmai dolgokon túl egy-két érdekességet is elárulni magunkról „lábjegyzetben”, önéletrajzunk befejezéseként. A szabadidős elfoglaltság, hobbi, egyesületi tagság, mint amilyen az Effemine, mind-mind érdeklődésre adhat okot, amely majd esetleg a későbbi interjún jól jön egy kevésbé feszélyezett hangulatú, informális beszélgetéshez.
Bár mindenki tovább tökéletesítheti a CV-jét, mégis álljon itt a tanulság, amit mindannyian megjegyezhettünk és hazavihettünk: ha nem hívnak be interjúra, nem választanak ki minket, egyikünk esetében sem az önéletrajzunkon, annak kinézetén múlik; hanem egész egyszerűen az adott pozícióhoz másra van szükség, mint amit mi épp akkor és ott, abban az élethelyzetben nyújtani tudunk. Szóval tessék csak bátran küldeni az önéletrajzokat!
Dér Ágnes
