nő vs. FÉRFI, avagy hatalmi játszmák a mindennapokban
péntek, október 28th, 2011A XX. századbeli nemzetközi nőmozgalom eredményeként lehetővé vált, hogy a nők választhatnak és választhatók, munkába állhatnak bármilyen területen, és a férfiakéval azonos jogokat élveznek, mégis sok tennivaló maradt még az egyenlőség terén. A XXI. század egyik legnagyobb kihívása az, hogy miként tudunk kölcsönös tiszteleten és demokrácián alapuló párkapcsolatokat kialakítani, melyben mindkét fél kiteljesedhet.
Számos sikeres nőt találunk a gazdasági szférában, a médiában, a közélet vagy a kultúra területén, de a párkapcsolatokban még mindig újratermelődnek a társadalmi nemi szerepek diktálta igazságtalanságok. A férfi-nő kapcsolatokat áthatják az apró, szinte észrevehetetlen kontrolláló gesztusok, megerősítve a hagyományos szerepleosztást; melyben a férfi a családfő, a nő meg egyszerre anya, szakács, feleség, asszisztens, titkárnő, diszpécser, pszichológus, szociális gondozó, telefonos kisasszony, portás, takarítónő és ruhatáros. Ezeket a láthatatlan csapdákat veszi sorra Luis Bonino és Szil Péter könyve Hétköznapi hímsovinizmus címmel.
Mivel a durva erőszak és a nyíltan kimondott elnyomás mára már szalonképtelenné váltak, ezért a férfiak rafináltabb eszközökhöz folyamodtak, hogy a „helyükön”, vagyis kontroll alatt tartsák a nőket, melyeket sokszor a nélkül alkalmaznak, hogy ennek hatalmi jellege eljutna a tudatukig. Ez ugyanúgy érvényes az üzleti életben, mint a párkapcsolatokban. Előbbire példa, amikor a férfiak a rendes munkaidőn kívüli időpontokat használják a fontos üzleti vagy politikai döntések meghozatalára, melyeken a nők általában nem tudnak jelen lenni, hiszen rájuk hárul a családi feladatok döntő többsége, még akkor is, ha a munkahelyükön döntési pozícióban vannak.
A párkapcsolati machinációkra a Hétköznapi hímsovinizmus számos példát hoz, melyek elsőre akár jelentéktelennek vagy banálisnak is tűnhetnek, ám hosszú távon felőrlik a nőket, és megmérgezik a kapcsolatot. Ilyen például a tér feletti uralom, amikor a férfi szétszórja a ruháit az egész lakásban, a nappaliban álló fotelben sziesztázik, amely lehetetlenné teszi, hogy más is használja ezt a közös teret, kisajátítja a tévét vagy szétterpesztett lábaival elfoglalja az egész teret az asztal alatt. Ugyanezt megcsinálhatja az idővel is, amikor a párját túlterhelve szakít magának időt pihenésre és szórakozásra, vagy alaptalanul halaszthatatlannak állít be bizonyos tevékenységeket, hogy távol tartsa magát az otthoni tennivalóktól. Hasonló trükk a döntési jog kizárólagossá tétele is. Ennek legtipikusabb példája a tv távirányítójának kisajátítása, majd „gáláns” átadása a nőnek akkor, ha már nem érdekli semmilyen program.
A férfi repertoár további eleme a szertartásos jelenlét is. Mondjuk, amikor jelen van a bevásárlásnál, de a nő pakol be mindent a bevásárlókocsiba, a férfi meg csak nézelődik. Hasonló elterelő elem a szelektív tapasztalatlanság esete is, amikor a férfi valamilyen házimunkára alkalmatlannak állítja be magát. „Én is főznék, szívem, de te olyan jól csinálod.” (Értsd: Nem szeretem, inkább csináld meg te!) Valamint az is rejtély, hogy miként tud minden férfi könnyedén kezelni egy olyan bonyolult készüléket, mint a számítógép, miközben képtelen beindítani egy mosógépet. Továbbá nagyon jól értenek ahhoz is, hogy miként lehet a számukra érdektelen feladatokat áthárítani a nőkre. Amely akár odáig is elmehet, hogy a nő választja ki vagy vásárolja meg, hogy milyen ruhát viseljen a párja, aki addig a kisgyerek kényelmes szerepét alakítja. Persze csak hasonló esetekben, hiszen egyébként ő a családfő. Ha pedig a nő esetleg rámutat valamely felsorolt esetre, és felelősségre vonja a férfit, akkor általában egy „Á, nem is olyan vészes a helyzet…”-kezdetű magyarázkodást kap, vagy jön az előnyös összehasonlítás esete („Vannak nálam rosszabb férfiak is!” és társai). Érdekes módon a férfi soha nem hasonlítja magát nála jobb férfiakhoz…
Fodor Kata
