Effemine Blog

Sok nő járta már meg azt a bizonyos ranglétrát. Sokan elmondták már milyen ott lenni a csúcson és milyen rálépni az első lépcsőfokra. És sokan próbálnak tanácsot adni az utánuk érkezőknek azért, hogy valaki végre megtanulja: másképp is lehet.

Annak idején minden kislánynak azt ígérték, hogy bármit megtehet majd, amit csak szeretne és mindent meg fog kapni, ha igazán akarja. Ez egyike azon kegyes hazugságoknak, amik elhitetik a nőkkel már egész fiatalon, hogy nélkülük bizony megállna forogni a Föld.

Sokan hiszik, hogy folyton jónak és helyesnek kell lenniük. Hiszen mindenütt a teljesítmény számít, és nehéz végiggondolni a dolgokat, ha az ember már napok óta túlórázik és semmi más nem pereg le a szeme előtt, csakis a kávészemek. A business világában tapasztalt nők szerint, előbb-utóbb mind rájövünk, hogy nincs értelme egyedül elvégezni az összes feladatot. Nemcsak a végkimerülés miatt, hanem, mert bizony gyakran másoknak is vannak jó ötleteik, na meg lássuk be: ki akarna együtt dolgozni Miss Mindentudóval?

Nem kell azt hinnünk, hogy minden csak akkor megy jól, ha mi csináljuk. Minden ember megtanulja, hogy az élet szerves részét képezi a hibák elkövetése, méghozzá nem azért, hogy aztán keményen ítélkezzünk magunk felett, vagy ami néha még rosszabb: minket ítéljenek el mások. Hanem azért, hogy mind megtanuljuk, hogyan kell felállni és hogyan kell változtatni. Igaz ez akkor is, ha az irodában görnyedünk egy asztal felett. El kell fogadni, hogy együtt könnyebb, és ami még fontosabb: hagyni kell mindenkinek, hogy elkövesse a saját hibáit.

Amellett, hogy megtanuljuk, nem vagyunk egyedül és igenis nem szégyen segítséget kérni időnként, van még valami, ami segítségünkre lehet. Sokan elérhetetlen célokat és követelményeket állítanak maguknak és észre sem veszik, hogy minden realitás elúszott az életükből. Már a kezdetektől fogva csalódottak és nem értik, hogy mindez miért van. Észre sem veszik, hogy már eddig is mennyi mindent értek el, mert máris a térképet böngészik, keresve a legrövidebb utat, amelyik a következő lépcsőfokhoz vezet.

Le kell nyugodnunk időnként és átértékelni mindazt, ami már mögöttünk van és ami még előttünk. Néha változtatni kell a fókuszon, különben szép lassan kicsúszik alólunk a talaj és egyre csak azon gondolkozunk, hol rontottuk el. Hiszen nem kell mindent tudnunk, csakis azt, amit mi szükségesnek látunk. Gyakran nyikorog az a ranglétra, de ha egy kis időt szánunk a restaurálásra, minden rendben lesz.

S akárcsak egy megkopott létra, úgy időnként mi is javításra szorulunk. Az egyik legfontosabb dolog pedig, amit megtanulunk az életben az az, hogy elbukni emberi dolog. És nem az a gyenge, aki elesik, hanem az, aki nem tud felállni. Ezt a kislányok jól tudják már attól a pillanattól kezdve, hogy először elcsúsztak anyukájuk magas sarkújában.

Ám mire megkapjuk a saját cipőnket, már rég magunk mögött hagyjuk az első baleset fájdalmát, s rájövünk, hogy fel sem ér ahhoz, amit azóta megtapasztaltunk. És hát valljuk be: magasabbról nagyobbat lehet esni. Mégis épp ez az, ami tudatosítja mindenkiben, mire képesek a nők. Elvégre tűsarkakon nehezebb megmászni a csúcsot…

Gönczi Petra

Hölgyeknek a belépés fél áron! Mi több, ingyenes! Ezek a csalogató mondatok olykor tömegeket vonzanak egy-egy szórakozóhelyre: előbb jönnek a hölgyek, miattuk pedig benéznek az urak is. Évek óta él ez a rendszer több országban, afféle bevett gyakorlat, amihez már mindenki hozzászokott, aki időnként az éjszakát járja. De vajon mindenki el is fogadja?

Nos, úgy néz ki, hogy mégsem mindenütt egyöntetű a lelkesedés. Az Egyesült Államokban ugyanis felszólaltak az emberi jogok védelmében, s Minnesota állam illetékesei kijelentették: ez így nem mehet tovább. Az amerikai „happy hour” rendszer ugyanis, amikor a hölgyek olcsóbban fogyaszthatnak, szintén kivívta sokak ellenszenvét, elvégre az diszkriminálja a férfiakat.

Megmondom őszintén, két pont között gyötrődöm. Egyrészt érdekesnek látom, hogy egy ilyen apróság miatt a férfiak ennyire felháborodjanak, miközben a világ néhány pontján még mindig probléma a nők diszkriminálása ennél sokkal nagyobb mértékben. És itt ne csak a Közel-Keletre gondoljunk! Európa sem dicsekedhet például sok női vezetővel, bár elismerem, hogy ez sok egyéb kérdést felvet, amivel majd máskor fogunk foglalkozni. Másrészt pedig objektívebb mércével érthetőnek és elfogadhatónak tartom a dolgot, elvégre egy rendelkezés akkor igazságos, ha minden egyes esetben alkalmazzák, és nem tesznek kivételeket. Különösen igaz ez, amikor az emberi jogokról beszélünk.

Mellesleg nem tudom megállni, hogy eszembe jussanak olyan jelenetek a Szex és New Yorkból, amikor Steve és Miranda közé a pénz ver éket és nehezen tudnak túllépni a köztük tátongó társadalmi helyzetből fakadó differenciákon. Mindez felvetette bennem a kérdést, hogy mi van azokkal a férfiakkal, akiknek kevésbé van tele a pénztárcájuk, de nem szeretnének elesni potenciális jövendőbelijüktől? Érdemes ezen elmélázni, ugyanis valóban szükséges objektíven közelíteni egy ilyen kérdéshez ahhoz, hogy ne álljunk elhamarkodottan egyik vagy másik oldalra.

Ugyanakkor azt is tudom, hogy miután ez a rendszer mind a mai napig életben van, azaz már hosszú-hosszú évek sem koptatták el ezt a gyakorlatot, igyekeznünk kell meglátni mindebben az üzletet. A szórakozóhelyek ugyanis elsősorban a bevétellel törődnek, ma ilyen a business, kérem. Csalogatni kell a vevőt, hogy az aztán újabb vevőket hozzon. Több vevő, nagyobb népszerűség, több profit. Minden egyéb másodlagos.

Szóval akkor mi is itt a kérdés? Hova tehetjük a voksunkat? Nők kontra férfiak? Jog kontra business? Egyáltalán szükségesek ezek az állandó harcok? Nos, úgy néz ki, hogy azok. Mert, hogy figyeljük csak meg ezeket a párokat. Mit is csinálnának egymás nélkül nő és férfi, a jog és az üzleti világ? Se veled, se nélküled kapcsolat, amit időnként nem árt felrázni, hogy életet leheljünk bele.

Azt hiszem, most is valami ilyesmiről lehet szó, elvégre már annyian zászlajukra tűzték a nők egyenjogúságáért folytatott küzdelmet: valakinek ki kell állnia a másik nemért is, nemde? Én azt mondom, mindenki őrizze meg a nyugalmát! Különösen mivel nem a világ végéről van szó, csupán néhány koktélról…

Gönczi Petra

„Túl csinos alakja” miatt bocsátottak el egy nőt az Egyesült Államokban egy banktól, legalábbis ezt állítja az érintett, aki pert indított volt munkaadója ellen.

A 33 éves, gyermekét egyedül nevelő Debrahlee Lorenzana bizonyára valóban különleges idomokkal rendelkezhet, ha a bank vezetősége is úgy vélte, megér egy személyes figyelmeztetést a történet. A „ne öltözzön úgy, mint kolléganői” felszólítás egyenesen bizarr. Ha valahol, hát akkor Amerikában egészen biztosan hallottak az egyenlő bánásmód követelményéről, ez pedig még távolról sem közelíti meg azt.

Ami a férfi kollégák elkalandozó figyelmét illeti, arról csak annyit, hogy felnőtt ember elvileg tudja magát türtőztetni, különösen a munkahelyén, bármiről is legyen szó. Kétlem, hogy a hölgy kinézete ekkora befolyásoló tényező lett volna, talán csak nem volt jobb magyarázat a megválásra.

Emellett milyen érdekes, hogy az összes hírportálon megjelentek a hölgy paraméterei, mint az ügy fontos szereplői, jelezvén, hogy itt nem akármilyen nőről beszélünk. Az pedig inkább furcsa, hogy említést sem tesznek arról, egyébként milyen munkaerőnek számított. Hol marad a hitelesség és a korrekt újságírás?

Egyébként egy régi történetről van szó, amelyet csak most húztak elő az archívumból épp, mint a Döglött akták című tévésorozatban. A The Village Voice nevű lap számolt be az esetről, így kaphatott nyilvánosságot ez a furcsa banki mese. A New York-i nő pert indított, ám feltételezhetően az nem jutott el még a végéhez, egy újságíró pedig felkarolta az ügyet.

Az eredeti cikk azt is elmondja, hogy első körben több ruhadarabot is megneveztek, amelynek viselésétől eltiltották a szexi bankárt. Maga a szalagcím is figyelemfelkeltő: „Is this woman too hot to be a banker?”, azaz „Túl szexi ez a nő, hogy bankár legyen?”. A provokatív újságírás jegyében persze számos képet is mellékeltek a hölgyről, aki valóban nem panaszkodhat megjelenését illetően.

A lényeg a lényeg, Deborahlee, tekintve, hogy voltaképp már a médiát is megnyerte magának, egészen jó úton halad, hogy igazságot tegyen, pontosabban, hogy felé billenjen az igazság mérlege. A bank hírnevén feltételezhetően már most is csorba esett, hiszen ez a modern világ nem tűri meg a diszkriminálókat. Illetőleg sajnos megtűri, de a billog ott marad örökre.

Ráadásul, amikor egyenlő bánásmódról van szó, mindenki rettentően tud kardoskodni, hát még az Egyesült Államok. Talán csak idő kérdése, hogy valamilyen nagyobb vagy magasabb szinten működő intézmény vagy szervezet is felszólaljon az ügyben, s bár a helyzet egyszerre komikus és bizarr, érdemes odafigyelni, mert a business világában komoly összecsapás várható. Ember kontra nagyvállalat. Kérjük a téteket!

Gönczi Petra