Effemine Blog

Fiatalon tele vagyunk álmokkal, s azok megvalósításhoz szükséges lendülettel, energiával, bizonyítási vággyal. Azonban ott rejtőzik mélyen bennünk a félelem, a megfelelési kényszer, az elvárások gigantikus tárháza.

Huszonévesen, amikor a felnőtté válás ajtaja előtt állunk, egy rendkívül nehéz, küzdelmekkel teli időszakot élünk át. Önmagunkat keressük, az egyéniséget, amely támaszt nyújtva kísér végig minket minden akadályon. A társadalmi normák sokszor óriási falat állítanak elénk, így megfeledkezünk a legfontosabb dologról, saját vágyainkról.

Amikor Coco Chanelről olvastam – halálának 41. évfordulója kapcsán – hirtelen világossá vált, miként kell cselekednem… Eredeti nevén Gabrielle Bonheur Chasnel, nehéz körülmények között nevelkedett és anyagi támogatásra sem számíthatott terveihez. Minden hátráltató tényező ellenére érte el kitűzött céljait. Olyan márkanevet teremtett, melynek hallatán mindenki előtt felvillan egy kép a visszafogott fekete ruháról, a No.5 parfümről vagy a híres kiskosztümről. Egy rövid, fekete hajú, egyszerű, komfortos ruhákba bújt titokzatos nő. Az akkori kor tökéletes ellentéte, a törékeny és kemény nő ötvözete.

Bár hazánkban Chanel ruhadarabokat még nem tudunk vásárolni, de parfümöket szép számban találunk. Én is érezni akartam a mámorító illatot, amely erővel töltötte meg a nőket. Amikor beléptem az üzlet ajtaján, egyből egy igazi, régi Chanel No.5. üveget láttam meg. Megérezve az illatot, egy pillanatra Coco életének darabjai elevenedtek meg a szemeim előtt: küzdelmes és boldog percek, az elillant és beteljesült álmok egyszerre voltak jelen benne, mintha örökre beleivódtak volna.

Nőnek lenni nem egyszerű, főleg nem azzá válni. Azt hiszem, Coco Chanel élete mintaként állhat mindannyiunk előtt. Bármennyire is nehéz rálelni a belső egyensúlyra, merjünk önmagunk lenni. Ha Coconak sikerült, számunkra sincs lehetetlen, mert minden nő egy cipőben jár.  Valósítsuk meg az álmainkat, s közben egyszer se felejtsük el honnan jöttünk, és kik vagyunk valójában.

Musinszki Noémi

A mindennapjaink részévé vált a tárgyalás, ezért úgy gondolom, hogy hasznos lehet mindenki számára, ha megosztom, amit itt Franciaországban, a Reims Management School-ban tanultam International Negotiation nevű tárgyamból.

Először kezdjük az elkerülendő tárgyalási magatartással. Hibát követünk el egy tárgyalás során, ha „pénzt hagyunk az asztalon” („loose-loose” szituáció), mert ekkor nem hozzuk ki a legtöbbet az adott tárgyalásból, mindkét fél rosszul jár. Az is tárgyalási vétségnek számít, ha az egyik tárgyaló fél sokkal kedvezőbb megállapodást is köthetett volna, de mégis egy rosszabb alternatívát fogadott el. „A tárgyaló asztal elhagyása” elnevezésű hiba akkor fordul elő, ha az egyik fél annyira kedvezőtlen ajánlatot kap vagy olyan tárgyalási pozícióba kerül, hogy úgy dönt, inkább nem folytatja a tárgyalást ahelyett, hogy megpróbálna tárgyalási stratégiát váltani. Természetesen előfordulnak olyan esetek, mikor a tárgyalások befejezése az egyetlen mód, ekkor nem minősül hibának.

Azért fordulhatnak elő ezek a hibák, mert a tárgyalófelek nem kapnak releváns visszajelzést a tárgyalási képességeikről, illetve az alkupozíció is mindig helyzetfüggő. Ha egy tárgyalófél nem elég tapasztalt, akkor előfordulhat, hogy nem a lehető legjobb alternatívát tűzi ki célként, hajlamos a kevesebbet is jónak ítélni. A tapasztalat hiánya okozhat bizonytalanságot; új módszerek, tárgyalási technikák vagy magatartásmódok kipróbálásától való vonakodást.

A tárgyalás előkészítése rendkívül hangsúlyos folyamat. Ha egy üzleti tárgyalásról van szó, akkor mindenképpen jól kell ismernünk a vállalatunkat, a piacot, a termékünket/szolgáltatásunkat és a tárgyalófelünkből is alaposan fel kell készülnünk. Ezen tudásanyag megszerzése után meg kell becsülnünk a tárgyalás lehetséges végkimeneteleit: a lehető legjobbat (BATNA = Best Alternative to a Negotiated Agreement), a legvalószínűbbet és a lehető legrosszabbat (azt a rezervációs pontot, ami alatt inkább elállunk az üzlettől).

A tárgyalásra készíthetünk üzleti segédeszközöket: prezentációt, névjegykártyát (egyik felén a saját nyelvünkön, másik felén angolul vagy a tárgyalópartner nyelvén tüntessük fel adatainkat), prospektust, brosúrát, CD/DVD-t, árajánlatot, mintaterméket, referenciákról készült listát, ajándékot. Az előkészületek része a várható kérdések és azokra adható válaszok átgondolása is. Ha egy állásinterjúról van szó, akkor is fontos, hogy felkészüljünk a „tárgyalásra”, felkészüljünk magunkból és a cégből, legyen megfelelő az önéletrajzunk, fizetési igényünket is át kell gondolnunk. Ha felkészülten érkezünk egy tárgyalásra, akkor magabiztosabban is viselkedünk. Ehhez szükséges például az elegáns megjelenés is, a pozitív hangulat, megfelelő kézfogás, nonverbális kommunikációs elemek helyénvaló alkalmazása mind meghatározzák a tárgyalás sikerességét.

A női tárgyalóknak könnyebben megy a bevezető beszélgetés és jobbak vagyunk az aktív tárgyalásban is. Könnyebben építünk ki barátságos kapcsolatot a tárgyalópartnerünkkel, ami előnyös lehet egy hosszú távú üzleti kapcsolat kiépítésében. Nyilván gyengeségeink is vannak, például a nők érzelmileg jobban befolyásolhatók, és nehézséget jelenthet nekünk a konfliktusok felvállalása. Fontos, hogy tisztában legyünk erősségeinkkel és gyengeségeinkkel, mert így képesek leszünk javítani hibáinkon és erős alkupozíciót alakíthatunk ki egy tárgyalási szituációban.

Hogy miért is fontos ez nekünk, nőknek? Azért, mert bár már felismerte a világ, hogy a nők nem egyenlő bánásmódban részesülnek az élet számos területén, még mindig sokszor egy férfi kapja meg az áhított állást, vagy több fizetést kap ugyanazon munka elvégzéséért. Így fontos, hogy a nők is elsajátítsák ezeket a tárgyalási technikákat és behozzák a lemaradást. Talán épp egy tárgyalóasztal mellett fogja valaki előbbre vinni a női esélyegyenlőség ügyét.

Gál Dorottya