Merjetek álmodozni!
A Vállalkozónők Képviselőinek Hálózata tegnap nem csak az Effemine tagjait, de más érdeklődő egyetemi hallgatókat is megtisztelt azzal, hogy egy kerekasztal-beszélgetés keretében elmondja, mit is jelent vállalkozónak, vállalkozónőnek lenni.
A kezdeményezés a női vállalkozások indításának fellendítését tűzte ki célul. A rendezvényen hat különböző személyiség ült velünk szemben, egy valami mégis közös volt bennük: szeretik a munkájukat, s eddigi elért eredményeikért keményen megdolgoztak. Többségükben pályaelhagyók, de ezt büszkén vállalják, és minket is arra intenek, hogy ne essünk kétségbe, ha az elsőre kijelölt út helyett egy másik ösvényt választunk. Az előadás okozta élmény semmivel sem pótolható, de helyette álljanak most itt apró szemelvények a vállalkozónők gondolataiból, afféle útravalóként:
Tóth Andrea benyomása, hogy az iskola csupán az első lépés a nagybetűs élet felé, és csak aztán jönnek az igazi kihívások, kérdések, küzdelmek. Akkor kell igazán megmutatnunk, hogy mire is vagyunk képesek.
Glósz Andrea szerint nyitottnak kell lennünk mindenre. A diploma csupán belépő az életbe, ahol fontos, hogy továbbra is tanuljunk, megismerjünk új dolgokat és kitűzzünk magunk elé új célokat.
Bácskai Zsuzsa szavaival élve, merjünk rebellisek lenni és szembenézni másokkal azért, hogy megvalósíthassuk álmainkat. Lényeges, hogy külföldön is szerencsét próbáljunk, de térjünk haza, hogy itthon váljunk különlegessé, mert egy másik országban mindig idegenek maradunk.
Novákné Gergely Vera kimondta azt, amit sokan nem merünk. Akkor érezzük valóban sikeresnek, boldognak magunkat a munkánkban, ha mi vagyunk a legjobbak. Sokan már gyerekkorunk óta erre törekszünk. Mindig, mindenhol és mindenben a legjobbnak lenni.
Vállalkozónőként egyet soha nem szabad elfelejteni, hogy egyedül nem vagyunk képesek mindenre. Bár egyéni vállalkozást érdemes létrehozni, de vannak feladatok, amiket igenis át kell adnunk másoknak. Egész egyszerűen azért, mert van, amit mások jobban tudnak nálunk, és nem szabad elvesznünk a részletekben, hiszen az időbeosztás rendkívül fontos.
Úgy érzem sokan megnyugodtunk, amikor Szigethy Katalin kijelentette, hogy nekik is szükségük van pihenésre. Néha ők is elfáradnak, néha ők is „csak” nők, a saját gondjaikkal, saját igényeikkel, saját, személyes életükkel. Ezeken a napokon pedig jól esik akár egy kávéval bekucorodni a meleget adó takaró alá vagy bármi olyat tenni, ami ha kis időre is, de kikapcsol, megnyugtat és bizony mindenről szól, csak a munkáról nem.
Előadóink egyetértettek abban is, hogy bár nehéz beosztani az időnket (család, munka, pihenés), de ha komolyan akarjuk, sikerül. Hiszen amiért vagy akiért érdemes, azért foggal-körömmel harcolunk. Ennek érdekében pedig nélkülözhetetlen önmagunk és vágyaink megismerése.
Befejezésként Tar Judit mondatát idézném: „Minden álmot meg kell valósítani! Merjetek álmodozni!”
Musinszki Noémi