Jelentem: az V. generációt is beépítettük a csapatba!

Alig pár hete zajlott le az izgalmakkal teli tagfelvétel és máris túl vagyunk az első olyan csapatépítőn, amelyen már a legfrissebb generációs tagok is részt vettek. Hogy rohan az idő! Rendhagyó módon az esemény múlthét csütörtökön az egyetem falain belül került megrendezésre, ám számunkra mégis különleges és izgalmas élmény volt.

Aznap délután az első és legfontosabb lépés a bevásárlás volt, s amelyen bebizonyosodott, mennyire nem egyszerű feladat három embernek bevásárolni negyven fő számára! Ügyes Effemine lányokként azonban sikeresen teljesítettük ezt a küldetést is, s az üzletek kifosztása után kezdődhetett a szendvicskészítés, melyen a legújabb generáció is nagyobb számban képviseltette magát. Aztán hamarosan már azon kaptuk magunkat, hogy a Corvinus parányi terme csordultig megtelt a lelkesebbnél lelkesebb új és régi Effemine tagokkal!

Fantasztikus játékokban vehettünk részt, amelyek főként arra voltak kihegyezve, hogy minél többet megtudjunk egymásról. Kiderült például, hogy ki mire a legbüszkébb szülővárosával kapcsolatban, illetve, hogy kinek milyen címere lenne, ha ő lenne a következő Kate Middleton. Megtudhattuk egymásról, ki mennyire kreatív, voltak, akik a névtanulós játékban páratlan memóriájukkal sziporkáztak, mások zseniális rajztudásukkal brillíroztak. Ám ami kivétel nélkül mindnyájunkra jellemző volt, az a sok móka és kacagás.

Miután mindenki lehetőséget kapott saját maga prezentálására, az immáron hagyománnyá váló „after party” következett. Észrevétlennek korán sem mondható, amolyan egységes tömegként vonultunk át a Ráday utcán található Púder nevezetű bárba, ahol tovább folytattuk az estét némi koktél társaságában. Véleményem szerint egyáltalán nem látszott, nem érződött a „különbség” régiek és újak között, az V. generáció tagjain ugyanolyan felszabadultságot és jókedvet láttam, mint rajtunk, „öregeken”.

Az utóbbi időben nagyon sok programot szerveztünk, rengeteget dolgoztunk a Siker Napokon, így azt hiszem, nagyon ránk fért ez a kikapcsolódás. Összességében egy nagyszerű estét zártunk és külön örömmel tölt el, hogy ilyen remek lányokkal bővült az egyesület, akikben egytől egyig megtalálható az „Effemine spirit”!

Barta Nikolett

Nincsenek hozzászólások »

Egy nap Görög Ibolyával

Egy szombati napon Görög Ibolya protokollszakértő, a Miniszterelnöki Hivatal egykori főosztályvezetője tartott előadást nekünk protokoll és etikett témában egy belső Effemine tréning keretei között.

A délelőtt borús és szeles hangulata ellenére Ibolya nagyon kedvesen fogadott minket, tele volt lendülettel és energiával. Több évtizedes szakmai és előadói tapasztalatainak köszönhetően az idő rövidsége ellenére egy rendkívül tartalmas előadáson vehettünk részt. A tréning során szó esett a helyes kommunikációról, a kézfogás illemtanáról, mások meggyőzéséréről, a megfelelő öltözködésről, a levelezés, a tárgyalás, az állásinterjú és az étkezés során követendő formaságokról. Az általános illemszabályok bemutatásán túl Ibolya néhány szellemes, ugyanakkor tanulságos történetet is megosztott velünk.

Mint mindig, nálunk ezúttal is nagy hangsúlyt kapott „a nő”. Nem csoda, hiszen nőként sokszor szembesülünk azzal, hogy nehéz eldöntenünk, hogy mi az a viselkedés, amelyet megengedhetünk magunknak, illetve mi az, amit tőlünk elvárnak. Azt hiszem, nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert az előadás során Ibolya számos olyan praktikát osztott meg velünk, melyeket a legkínosabb élethelyzetekben bátran alkalmazhatunk, legyen szó személyes jellegű dolgokról, vagy munkahelyi problémákról. Úgy gondolom, sokszor elő fogjuk még venni ezeket a tanácsokat életünk során.

Általánosságban Ibolya legfontosabb javaslata számunkra az volt, hogy minden esetben tisztázzuk magunkban, hogy egy adott szituációban a tanult ember minőségében, vagy Nőként vagyunk jelen. Természetesen ezzel együtt is kerülhetünk kellemetlen helyzetbe, ilyenkor az a fő, hogy legyünk határozottak, ne hagyjuk magunkat megalázni. Végül, – ahogyan Görög Ibolya fogalmazott – minden esetben „hallgassunk a belső hangra!” Legbelül ugyanis az emberek többsége tisztában van az alapvető illemszabályokkal, ennek ellenére mégsem alkalmazza azokat. Pedig a helyes viselkedésen nincsen semmi szégyellnivaló.

Szabó Zsófia

 

Nincsenek hozzászólások »

On a Governor’s Golden Rules

On April 2nd, a bright Monday afternoon Michael Dukakis, former governor of Massachusetts and the Democratic presidential candidate in 1988, was giving a lecture at Corvinus University of Budapest. The topic of the presentation was the importance of Public Service, and how to get into it. The Governor gave us a real American perspective on serving your home and your community. A lot of articles were published about the event throughout the media so I’d like to highlight only five or ten minutes of the sixty which wasn’t really covered.

First of all, I felt joy when a young girl just from the row where I was sitting addressed a question not to the Governor but to his wife. ’What is it like to share a life with a person so dedicated to public service?’ Katharine Dukakis said she feels as passionate about public service as her husband does. She also added that her situation naturally required a lot of understanding but she shared his husband’s vision and that made it easier. My favourite moment was when they explained that they had two golden rules which made their family life balanced and happy.

Rule number one: every day have dinner with your family at 6 pm. It was sometimes challenging for the Governor to get home in time. He had to literally sneak out at the back door of his office in order not to be seen by all the people working hard on his presidential campaign. But he always made it.
Rule number two: no politics on Sunday. This I can totally understand.

For me Governor Dukakis is an example that family can be important even for the carreerist males as well. I adored the obvious connection between Husband and Wife and couldn’t help but smile as the Governor mentioned „Kitty” every ten minutes during his lecture. I think that these emotional moments and golden rules should make a part of our lives too, and we must not forget that eventually our personal connections are the ones that will matter only.

Csontos Tímea

1 Hozzászólás »

Personal Branding – Ki vagyok én?

A személyes márka egyre nagyobb hangsúlyt kap mind a fiatal pályakezdők, mind a már dolgozó vezetők, felsővezetők körében, ezért az Effemine-ben számunkra is fontossá vált, hogy jobban elmélyedjünk a témában. Vendégünk Tóth Tamás, personal brand szakértő és executive coach volt, aki foglalkozik személyre-szabott tréningekkel is.

Napjaink egyik legizgalmasabb kihívása személyes márkánk felépítése, amely során jobban meg kell ismerni önmagunkat és meg kell határozni azokat a célokat, amelyeket el szeretnénk érni. A személyes márka egy olyan márka, amelynek tárgya mi magunk vagyunk. Kialakításához meg kell határozni azokat a tulajdonságokat és személyiség jegyeket, amelyek minket egyedivé tesznek, majd ezeket intenzíven kell kommunikálni a világ felé. Tóth Tamás ezt két fogalommal határozza meg; „differenciation” és „dramatization”. Az előbbi az önmagunk megkülönböztetésére utal, majd az utóbbi ennek a tudatos kommunikálását jelenti. Ez első hallásra roppant bonyolultnak tűnik, azonban nem kell a személyiségünk tejes átalakítására gondolni. Csupán azt jelenti, hogy meg kell találni szenvedélyünket, illetve amiben kiemelkedően jók vagyunk, vagy amit szeretünk csinálni.

A személyes márka kialakítása számos előnyt kínál és számunkra talán a következő lehet fontos: kitűnni a tömegből a munkaerőpiacon. Sok vállalat HR-esétől hallja Tóth Tamás, hogy a mai fiataloknak „nem csillog a szeme”.  A „personal brand” erre (is) ad megoldást: megtalálni a szenvedélyünket és ezáltal kitűnni a tömegből.  A Tóth Tamás által készített e-book lehetőséget ad a diákoknak, hogy ingyenes letöltés után kicsit elmélyedjenek a témában. Mi ezáltal arra ösztönzünk mindenkit, hogy töltse le ezt az e-bookot és szánjon rá időt, hogy jobban megismerje erősségeit és gyengeségeit és ezek után felépítse a saját személyes márkáját.

Bagi Bernadett

Nincsenek hozzászólások »

Megérkezett az V. generáció

Maslow szükséglet-piramisában a harmadik szinten áll, hogy szeretnénk tartozni valahová. Így miután  felfedeztük, hol az egyetemünkhöz legközelebbi pékség és kávézó, kitaláltuk, hogyan jutunk haza biztonságban éjszakánként, a legtöbb elsőst -köztük engem is- elkezdett foglalkoztatni a gondolat:  jó lenne egy közösség tagjává válni. Szép plakát díszelgett magassarkú cipővel az E épületben és mosolygós lányok beszélgettek a stand mögött. Így kezdődött minden.

A felvételi időszak kezdetét pletykahullám lengte be. Lehet, hogy nem minden társaságban, de azok között a lányok között biztosan téma volt az „Effemine jelentkezés”, akik ősszel és télen részt vettek valamelyik nyílt Effemine előadáson. Beküldtük önéletrajzainkat, s válaszul egy kérdőívet kaptunk vissza. Jött az első szóbeli forduló, majd a várakozás. Bejutottunk, ez az! A második fordulóban viszont leesett az állunk. Ennyi tehetséges lány egy helyen… Éreztük, itt bizony fel kell kötnünk a szoknyánkat, ha érvényesülni akarunk.

A felvételi délután kihívás volt a javából és biztos vagyok benne, hogy mindenki profitált belőle. Közönség előtt és csapatban is bizonyítanunk kellett talpraesettségünket, kreativitásunkat. Hiába a gondosan felrakott arcpír, sápadoztunk rendesen, például amikor kiderült, hogy csukott szemmel húzott, teljesen képtelen szavakból kell történetet összeraknunk, mely amellett, hogy jellemez minket, még jópofa is. Lengéscsillapító, KSH, maghasadás, pöttyös gumilabda, gyurma… Hangos kacajok kísérték a délutánt.

A vidám fellépések után csapatmunka következett: rendezvényszervezés elméletben, plakátkészítés és prezentálás gyakorlatban, mindez alig 15 perc alatt. Nem csoda, hogy a közel másfél órás program során mindenki kellőképpen elfáradt – az aznap éjszaka kiküldött értesítő (a jó hírrel: felvettek!) belőlem is másnap reggel váltott ki hangos örömsikítást.

Azóta is pörögnek az események, nekünk újaknak legalábbis mindenképp szokatlan gyorsasággal, alig győzzük kapkodni a fejünket. Persze nem hagynak minket elveszni a lányok, minden új tag kapott egy mentort, aki segít, ha valami nem megy. Reméljük nemsokára  ugyanolyan magabiztosan lépkedünk majd a cél felé, mint az előttünk járó Effemine generációk.

Patai Noémi

Nincsenek hozzászólások »

Felvételi hangulatban

A múlt héten megtartottuk a felvételi Infoestet. A tájékoztató jó hangulatban telt, Csontos Timi, Egyesületünk elnöke többek között összefoglalta céljainkat, bemutatta az Effemine szervezeti felépítését, kiemelte fontosabb múltbeli előadásainkat, tréningjeinket. Az érdeklődő lányok hiteles és egyben csábító képet kaphattak az Effemine-ről. Véleményem szerint a prezentáció után sokak elgondolkoztak, vajon azon túl, hogy mi jár a tagsággal, mit kaphatnak a szervezettől, vajon ők mit tudnának adni, milyen feladatokat szeretnének és tudnának elvégezni.

Timi beszéde után Barcsik Zsófi is felszólalt, aki nagyon pozitívan mesélt korábbi és jelenlegi tagságáról – Zsófi ugyanis alumnaként visszatért közénk, és így újra aktív tagként tevékenykedik- valamint az egész Effemine-ről. Ezután a hallgatóság is feltehette kérdéseit, a bátortalanabbak akár négyszemközt is elbeszélgethettek velünk. Úgy gondolom, hogy az est jól sikerült, ezt a felvételire jelentkezők száma is tökéletesen igazolja. A felvételizők már elküldték önéletrajzaikat, kitöltöttek egy rövid kérdőívet, azonban még vár rájuk szóbeli szűrés is. Így a végére biztosan a legelkötelezettebbek maradnak. Sok sikert kívánok minden lelkes jelentkezőnek!

Törzsök Veronika

Nincsenek hozzászólások »

Egy igazán jó női munkahely, avagy hogyan lettem gyakornok az Effemine segítségével

Ez az utolsó félévem a mesterképzésen, így idén tavasszal kötelező szakmai gyakorlatot írt elő az egyetem. A korábbi részmunkaidős munkahelyemen novemberben felmondtam, így januárban, a vizsgaidőszak után újult erővel vetettem bele magam a munkakeresésbe. Nehéz helyzetben voltam, ugyanis azt szerettem volna, ha a munkám nem csak arról (és addig) szól, hogy a kötelezően előírt gyakorlatot eltöltöm valahol, kávét főzök, fénymásolok, vagy éppen a ló túlsó oldalára átesve látástól-vakulásig dolgozom robotként, nulla fizetésért. Több helyre is elküldtem a jelentkezésemet, részt vettem állásinterjúkon, de úgy tűnt, nem bukkanok rá a nekem megfelelő munkahelyre.

Azonban februárban több cég mellett az egyik magyar divat vállalkozás, az OurStyle is jelezte az Effemine-nek, hogy gyakornokot keresnek. Egy pillanat alatt döntöttem, az e-mail olvasása után tíz perccel elküldtem a jelentkezésemet, és másfél hét múlva már az OurStyle nemzetközi divat magazinokkal telepakolt íróasztalánál ültem, izgalommal telve.

Az első napon feltűnt, hogy az irodában csak fiatal nők vannak, nagyon családias és kellemes a légkör, és bár rengeteg a munka, még sincs jelen a pusztító stressz vagy az agresszió a kollégák között. Főnökeimmel sem a tipikus “alkalmazott vs. nagyfőnök” viszony áll fenn, nagyon nyitottak és nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy meg tudjuk egymással beszélni az esetlegesen felmerülő kérdéseket, problémákat. A feladatok igen sokrétűek, a ruhák és kiegészítők leltározásától, a tervezőkkel való kapcsolattartáson át, egészen az április elején nyíló új üzlet reklámkampányáig mindenben részt veszek, önálló feladatokat kapok, és saját ötleteimet, terveimet is megvalósíthatom a vállalkozáson belül. Mindehhez csodás körítést nyújt a rengeteg ruha, cipő, táska és ékszer, melyekkel körül vagyunk véve nap mint nap. A vállalat munkatársaként részt vehetek divatbemutatókon, és személyesen is megismerhetem kedvenc magyar tervezőimet, ami egy divat iránt érdeklődő lány számára a szakmai gyakorlatok Mekkájává teszi a céget.

Amit fontosnak tartok kiemelni, hogy az állásinterjún az akkor még leendő főnököm külön rákérdezett az Effemine-re, az egyesületben végzett tevékenységemre, és azóta is szóba kerültek már többször az irodában az általunk szervezett programok, előadások, több kollégám jelezte, hogy a jövőben szívesen részt venne valamelyik nyílt programunkon.
Sajnos én idén nyáron nem csak az egyetemi életet, de az aktív Effemine-es tagságomat is magam mögött hagyom, szeptembertől Alumnaként veszek csak részt az egyesület életében, azonban a leendő új tagokat mindenképp biztatni szeretném, hiszen rengeteg izgalmas lehetőség vár rájuk az Effemine-en belül, és hála a mentoring- és gyakornoki programoknak, mosolyogva indulhatnak a pályakezdés (talán nem is annyira) rögös útján, érdeklődési körtől függetlenül!

Huszár Barbara

Nincsenek hozzászólások »

Tavasznyitó csapatépítő

A csapatépítés fogalma mára mindenki számára ismert: a szervezeti hatékonyság (belső kommunikáció, motiváció, munkamegosztás) növelése érdekében szervezett program. Ezt a szervezetfejlesztési eszközt az Effemine is rendszeresen alkalmazza, legutóbb múlt hét pénteken került erre sor. Lássuk, hogyan valósul ez meg nálunk!

Mivel kis létszámú szervezet vagyunk és elsődleges célunk egy többgenerációs kapcsolat- és tudásbázis kialakítása, ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy tagjaink jól ismerjék egymást. Ez nem pusztán annyiban merül ki, hogy tudjuk egymás nevét, tanulmányait, érdeklődési körét, hanem a belső tulajdonságainkra is fókuszálunk. Ez részben megvalósul a napi munka során, de számos játék is alkalmas erre a célra, amelyekre a csapatépítőn kerül sor: belső jellemzők alapján kell kitalálni kiről is van szó, egyes szám első személyben kell bemutatni egy másik tagot. Ezek a feladatok nem csak a megismerésben szolgálnak segítségül, hanem az önértékelésben is – olykor nem is olyan egyszerű három fő személyiségjegyünket kiemelni. Ezt később felhasználhatjuk a szervezeti működésben felmerülő feladatok elosztásánál, vagy akár egy állásinterjún, ahol erősségeinkre, gyengeségeinkre kérdeznek rá.

A feladatok egy másik csoportja az egymás iránti bizalmat erősíti, mely szintén elengedhetetlen fontosságú az Effemine működésében. Bíznunk kell egymás ötleteiben, ítélőképességében, szervezőkészségében és abban, hogy a szervezetet megfelelően képviseli. Kiscsoportos feladatokban a kreativitásunkat is fejlesztjük: lerajzoljuk, hogyan nézne ki egy Effemine jármű, milyennek képzeljük el egy új plakátunkat. A csapatépítő este alkalmat ad arra is, hogy időkorlátok nélkül „brainstormingoljunk”.  Ez lehetőséget nyújt korábban még nem említett ötletek megosztására, megbeszélésére – szerencsére ebből sosincs hiány. Az estét egy kis kötetlen beszélgetés, esetleg egy Effemine buli zárja, ahol már nem csak mint Effemine tagok, hanem mint barátnők is veszünk részt.

Az est előkészítéséért (bevásárlás, szendvicskészítés) és a feladatok levezényléséért a rendezvényszervező divízió felelős. Ez a kötetlen program nagyon fontos a szervezet működésében, hiszen ez alapozza meg a tagok közötti összhangot, a közös munkát. Örülök, hogy egy ilyen jó kis csapat tagja lehetek. Izgatottam várom a következő csapatépítőt, ahol az új generáció tagjait ismerhetjük meg.

Enyedi-Simó Brigitta

Nincsenek hozzászólások »

HVG Állásbörze László Krisztával

Az Effemine 2012 első HVG Állásbörzéjén is jelen volt, hogy a már hagyományossá váló Sikeres női karrierutak – Az első lépcsőfoktól a csúcsig előadássorozat keretében László Krisztinát, a magyarországi Marie Claire főszerkesztőjét kérdezze karrierjéről, élettapasztalatairól, a médiáról és arról, hogyan látja a mai fiatalok, pályakezdők helyzetét.

A közel egyórás beszélgetés nagy közönséget vonzott és biztosan nem távozott senki sem „üres kézzel” – vagy inkább útravaló, szellemi csemege nélkül. Azt hiszem, elmesélhetem, hogy Kriszta maga is meglepődött nem csak azon, mennyien látogattak ki a börzére, de azon is, mekkora előadóteret biztosítottak az Effemine programjának és természetesen az Ő személyének. Kriszta meglepettsége számunkra csak egy megszokott helyzetet jelentett, hiszen az évek folyamán pontosan kirajzolódott előttünk a HVG Állásbörzék és azokkal együtt az Effemine előadásainak egyre növekvő népszerűsége is.

Kriszta sokat mesélt a média mai helyzetéről és benne a magazinkészítés rejtelmeiről, arról, miben másak a hazai és a külföldi olvasóközönség elvárásai például egy divatmagazinnal kapcsolatban. Mint megtudtuk, a magyarországi Marie Claire több szempontból is különleges szereplője a sajtópalettának. Egyrészt bár folyamatosan lépést tart az aktuális trendekkel, mindig igyekszik olyan ruhadarabokat is megmutatni az olvasóközönségnek, amelyek például nem az haute couture világába kalauzolnak és nem feltétlenül kell lemeríteni a megvásárlásukhoz a bankkártyánkat sem. Másrészt pedig nem lehet kizárólagosan ráhúzni a divatköntöst, ugyanis számos olyan témával foglalkoznak az újság lapjain, amelyek a modern nő lelki és szellemi felfrissülését szolgálják. Akár nemzetközi, akár hazai sztorikról legyen szó, ha a Marie Claire hasábjain megjelenik, biztosan tudhatjuk, hogy érdemes a témára odafigyelni.

Ami pedig a fiatalok lehetőségeit illeti, Kriszta szerint a kitartás mindenképp kifizetődik. Aki gyakornokként belecsöppen például a média világába, pontosan tudnia kell merre tart, s végül hova szeretne megérkezni. Ha keményen dolgozunk, és ez bármely mai pályakezdő számára követendő, előbb-utóbb meg lesz az eredménye. Kriszta úgy látja, nagy szerencséje volt, hogy a rendszerváltáskor került a munkaerőpiacra, hiszen akkor többek között azok tudták tehetségüket leginkább kamatoztatni, akik több nyelvet beszéltek. A mai fiatalok azonban nehezebb helyzetben vannak, sok a bizonytalan tényező és csakis azok jutnak előre, akik biztosak magukban. És persze egy kis szerencse azért ma sem elhanyagolható: „Jókor kell jó helyen lenni.” – összegezte Kriszta.

Vendégünk személyes életútjáról is sok mindent megtudhattunk, így azt, hogyan került a bölcsészek világából a szépségiparba és hogyan rendezkedett be az újságírás háza táján. Egy rendkívül tartalmas karrier bontakozott ki előttünk a beszélgetés során, melynek még közel sincs vége. Bár Kriszta kérdésünkre azt válaszolta, külföldre például már nem tenne hosszabb kitérőt munka terén, rendkívül bizakodó a jövővel kapcsolatban, hiszen határozott véleménye, hogy ha az embernek van egy B terve, akkor nem érheti meglepetés. Pontosan az a tudatosság érződik a szavaiból és az a harmónia a személyéből, amelynek megteremtése az Effemine lányok egyik célja is. Ennek szellemében reméljük, hogy 2012 mindannyiunk éve lesz. És még sok más év is…

Gönczi Petra

Nincsenek hozzászólások »

Kitárul a világ

A tavaszi félév első Effemine programjaként Hatvani Edina tartott előadást a Bron-Y-Aur külföldi oktatásszervező központ képviseletében az amerikai munkalehetőségekről. Mint kiderült, a kalandvágyó diákoknak számtalan lehetőségük van arra, hogy az USA-ban vagy más országokban töltsenek el egy felejthetetlen nyarat, vagy akár több, mint egy évet.

Számos érv szól a külföldi munkavállalás mellett: a nyelvgyakorláson, tapasztalatszerzésen, pénzkereseti lehetőségen és persze a hatalmas kalandon kívül életre szóló barátságokat lehet kötni a világ minden tájáról érkező diákokkal. Általában, ha valaki részt vesz egy ilyen programon, annak később szinte minden országból lesz egy-egy ismerőse.

A Bron-Y-Aur szervezésében több módon is munkát vállalhatunk külföldön. Az első opció a felsőfokú, nappali tagozatos hallgatók részére a nyári diákmunka vállalás az USA-ban. A program keretén belül főleg éttermekben, vidámparkokban, üdülőkben és élményparkokban lehet dolgozni például New Yorkban, Los Angelesben, Floridában vagy Hawaii-on is. A maximálisan kint töltött idő 12 hét, a program J-1-es vízummal fut.

Akik inkább a karrierépítésre és szakmai tapasztalatszerzésre szeretnék helyezni a hangsúlyt, azok 2-18 hónapot tölthetnek az USA-ban Internship vagy Professzionális szakmai gyakorlat keretében. A gyakornokok tanulmányaiknak vagy végzettségüknek megfelelő helyen dolgozhatnak. A résztvevők a gyakorlat elvégzéséről hivatalos igazolást kapnak, mely fontos eleme lehet az illető szakmai önéletrajzának egy életen át. Az utazás ebben az esetben is J-1-es tanuló vízummal történik.

Az idegenforgalmi és vendéglátói területen tanulóknak lehetőségük van az iroda segítségével szakmai gyakorlatukat Spanyolországban, Új-Zélandon, Nagy-Britanniában vagy Kanadában tölteni. Ha pedig szeretnéd a nyaradat egy medence partján tölteni, de nem csak napozással, hanem egy kis munkával is, akkor lifeguardként is dolgozhatsz Amerikában.

Az ilyen lehetőségeket senkinek sem szabadna kihagyni, világot kell látni, és mindenképp érdemes külföldön is munkatapasztalatot szerezni.  Annyi bizonyos, hogy aki elég bátor, annak olyan élményekben lesz része, amiket sosem fog elfelejteni.

Kocsis Dorottya

Nincsenek hozzászólások »