Margaret Thatcher- A „VasLady”

A mai hétköznapi életben már nehezen akadhatunk olyan női példaképekre, akikre valóban felnézhetünk. Margaret Thatcher Nagy Britannia mindmáig egyetlen női miniszterelnöke azonban olyan példát statuált, hogy emléke és jelleme ma is sokakat inspirálhat – ha el nem felejtjük Őt. Azok számára, akik esetleg nem tudják pontosan mit is vitt véghez ez a nő – és miért tartom személy szerint is olyan nagyra, bemutatnám pár bekezdésben életét és munkásságát.

Családi háttere

Margaret Thatcher, Margaret Hilda Roberts néven jött erre a világra 1925. október 13-án (Tehát ma 91. évében járna), a Lincolnshire-ben. Édesapja Alfred Roberts, élelmiszerboltokat üzemeltetett szülővárosában, Granthamben. Az ifjú Margaret itt cseperedett fel, s apja üzletei révén találkozott először a hétköznapi gazdasági élet alapjaival. Ám nem csak a gazdasági alapokat, hanem a politika iránti érdeklődést is apjától kapta, aki aktívan részt vett a helyi politikai életben, – olyannyira, hogy jó ideig a város független polgármestere is volt.

Ilyen háttérrel, mai szemmel nem is csodálkozunk, hogy Margaret a politikai pályán érvényesült, azonban az Ő idejében ez koránt sem volt ilyen kézenfekvő. Akkoriban túl volt már a világ a II. Világháborún, s a kereső munkát végző férjezett nők száma Európa valamennyi országában növekedett. Vagyis az, hogy egy fiatal, okos lány tovább akart tanulni még nem volt olyan elrugaszkodott gondolat, ám komoly politikai (vagy bármilyen más) karrierről még nem ábrándozhattak a nők. Ezért is olyan nagy szó, hogy a fiatal Margaret Roberts mégis olyan karriert futott be, ami máig egyedülálló Anglia történelmében.

Család és Karrier

Az Oxfordi Egyetem sikeres elvégzése után nem sokkal, először, az 1950-51-es választásokon indult konzervatív jelöltként Dartfordban. Ekkor azonnal fel is keltette a média figyelmét, mint a legfiatalabb és egyetlen női jelölt.
Ezeket a választásokat ugyan elvesztette, – ám itt jön a lényeg!
Ez az egyik legfontosabb, amit megtanulhatunk ettől a nagyszerű nőtől: bukása elcsüggesztette, de nem törte meg, csak ráébresztette, hogy mi az, amiben még fejlődnie kell és ösztönzőleg hatott rá, hogy legközelebb már sikeres legyen.
Szerencsére Ő sem volt teljesen egyedül küzdelmében. Céljai elérésében a családja és vőlegénye (Denis Thatcher) is támogatta őt, mind anyagilag, mind lelkileg. Így tovább képezte magát, s vegyész diplomáját jogi tanulmányokkal egészítette ki, amin belül az adózás területére specializálódott. A kemény munka mellett pedig arra is maradt ideje és energiája, hogy friss házasságába gyermekeket szüljön. (Ikerpár: Mark és Carol Thatcher)

Az 1955-ös választásokon emiatt végül nem is indult, mert ebben az időszakban nem csak szakmailag, hanem nőként is tovább akart fejlődni. Ezért akkor családjának szentelt több figyelmet, ami később egyáltalán nem hátráltatta őt abban, hogy sikeres karriere is legyen.
Sőt!
Megerősödve mind szakmailag, mind jellemében, 1959-ben bekerült a Konzervatív Párt jelöltségében a Parlament Alsó házába, ahol szinte azonnal elérte első sikeres indítványát; miszerint a parlamenti ülések attól fogva nyilvánosak lettek.

Innentől pedig nem volt megállás, szépen, türelmesen lépkedett felfelé a politikai ranglétrán, mígnem elérte a „lehetetlent” és Nagy Britannia első (és máig utolsó) Miniszterelnök Asszonya lett. (Keményvonalas, Szovjetunió-ellenes retorikája miatt Vasladynek becézték.)

Ahogy könyvében megfogalmazta, minden nap kemény csatákat vívott azért, hogy egy-egy lépéssel közelebb kerüljön a céljához. – Gondoljunk csak bele, milyen nehéz lehetett érvényesülni egy tisztán férfiakból álló közegben!
Eleinte kinevették és cinikus megjegyzések hadával kellett megküzdenie a mindennapokban, később aztán rájöttek, hogy alábecsülték őt, de ekkor sem lett könnyebb a helyzete, hiszen egyenrangú, sőt a saját karrierjeikre nézve veszélyes ellenfelet láthattak benne. Ő azonban sziklaszilárd jellemével és meggyőződéseivel mégis felküzdötte magát a csúcsra.
Itt hadd sorakoztassak fel néhány olyan idézetet tőle, amelyek tükrözik az Ő életfelfogását és nekünk, mai kor lányainak is erőt adhatnak a magunk küzdelmeiben:

„Sokkal jobb, ha valamit rosszul csinálunk, mintha csak ülnénk tétlenül.”

„Rendkívül türelmes tudok lenni, feltéve, ha a végén elérem, amit akarok.”

„Erősnek lenni olyan, mint úrinőnek lenni. Ha bizonygatnunk kell, hogy azok vagyunk, akkor már nem vagyunk azok.”

Szerintem érdemes elgondolkodni az életpályáján és az idézetein is, mert valamit piszok jól tudhatott (és csinálhatott!), ha 11 és fél éven keresztül vívta ki azt a bizalmat emberek ezreiben, hogy kormányozhatta az országukat. Végezetül azzal a gondolattal búcsúznék, hogy természetesen még egy ilyen briliáns nőnek is akadtak ellenzői, és igen, egy idő után az ő ideje is lejárt, azonban olyan nyomot hagyott országa gazdasági életében, amelyet ma is tankönyvekben tanítanak. Az ő példátlan bátorsága és elszántsága, kitartása ösztönözhet bennünket is, hogy elérjük, amit akarunk.

About the author: Lippai Maja

Szólj hozzá!

Az email címed nem hozzuk nyilvánosságra.