Hogyan és milyen szinten vagyunk egymásra utalva?

Gondolatébresztő a fent feltett kérdés, ugyanis sokszor nem vesszük észre, hogy mennyire nem működünk a másik nélkül. Mindegy hogy párkapcsolat, vagy baráti kapcsolat, vannak élethelyzetek, amit egész egyszerűen nem tudunk a társunk nélkül megoldani.

Ez a gondolat ébresztette kis csapatunkat arra a felismerésre, hogy milyen jó lenne, ha ezt tudnánk egyesületi szinten is képviselni. Elmondhatom, hogy ez nekünk sikerült, nem máshol, mint a Sziget Fesztiválon. Ebben a blogbejegyzésben bemutatom, milyen tapasztalatok értek bennünket azon idő alatt, amikor a Civil Sziget Effemine sátrában játékos feladatokkal képviseltük e nemes célt, mind a vendégeink, mind saját magunk szórakoztatására.

A kezdeti ötlet

Az ötletet Anne-Marie Slaughter TED talkjából merítettük (a teljes beszédet melegen ajánlom mindenki figyelmébe: ami itt található) így a mi kampányunk is a “Can we all have it all?” címet kapta.

A koncepció lényege

A hagyományos férfi-női szerepek az utóbbi évtizedekben átalakultak, de további változásokat kívánnak. A munka-magánélet egyensúlyát nem nők, hanem kapcsolatok problematikájaként értelmeztük, nemek közötti egyenlőség helyett emberek közötti egyenlőség mellett. Erről azonban csak akkor beszélhetünk, ha egymás választásait, döntéseit egyenlő módon tiszteletben tartjuk, és azokban támogatjuk egymást. Ennek az „ideális” kapcsolatnak hat alappillérét állítottuk fel, és mindegyik pillérhez egy játékot társítottunk. Ezek a pillérek pedig a következők voltak: Támogatás, Kompromisszum, Kiegészítés, Tisztelet, Bizalom és a Kommunikáció.

Amit a játékosok tanulhattak ebből

Mind a hat ügyességi játék gyakorlatilag elvégezhetetlen volt a másik fél nélkül, így kortól és nemtől függetlenül mindenki megtapasztalhatta, hogy hiába vannak bizonyos „szerepeink”, attól még ténylegesen a másik ember személye, és támogató ereje az, ami igazán számít. Nem volt „jó” vagy „rossz” megoldás, a játékosok egymásra voltak utalva. Jó volt látni, hogy a játékok révén a párok kicsit jobban megismerik egymás szemléletmódját, helyzetfelismerő képességét vagy éppen problémamegoldó készségét. A másik félről is tanultak új dolgokat, de ugyanúgy magukról is kaptak új információkat. A játék végén pedig a részvételért cserébe apró ajándékokat kaptak tőlünk.

Amit mi tanulhattunk ebből

Nagy öröm volt számunkra, hogy idén is sok érdeklődőt fogadtunk, és az is, hogy ezek a résztvevők kifejezetten élvezték a közös munkát, a játékos tapasztalatszerzést. Ahogyan a résztvevők magukról, úgy mi is kaptunk róluk egy képet, hogy minden egyes ember mennyire különbözőképpen állt neki egy-egy feladatnak.

Mindemellett számtalan résztvevőtől és egyéb civil szervezettől jött visszajelzés arra vonatkozóan, hogy milyen inspiratív és hiánypótló az egyesületünk munkája, ezen kívül egy hozzánk hasonló írországi egyesülettel még egy együttműködést is leszerveztünk, ott helyben. Rendkívül motiváló volt azt látnunk, hogy nem csak a mi szívügyünk a jövő generációjának támogatása, hanem más szervezetek is nyitottsággal álltak hozzá az ügyhöz.

 

Konklúzió

Összességében egy nagyon jó hangulatú és ötletes programot sikerült összehoznunk egy szuper csapattal. Amellett, hogy komolyan vettük ezt a feladatot, úgy gondolom sikeresen el is végeztük. Másrészről egy fantasztikus csapatépítőként foghatjuk fel a Sziget fesztiválon eltöltött időt. Jobban megismertük egymást, összehangolódtunk, és közösen léptünk át – szerencsére csak kisebbekre volt példa – akadályokat.

 

Köszönöm a csapatnak a kitartó és összetartó munkát!

Lehoczky Csenge

Projektvezető

 

 

 

 

About the author: admin

Szólj hozzá!

Az email címed nem hozzuk nyilvánosságra.